Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A székek átírásáról

2018.01.18

 

Néhány éve kezdődött rajongásom a székek művészi szempontú tanulmányozása iránt. Először Iparművészet és design, majd 20-21. századi építészet kurzusokon kezdtem foglalkozni velük. Az alapszakos szakdolgozatomat Breuer Marcell csőszékéről írtam. Azóta is érdekel a bútor design, ezért is látogattam el az idei Design Hét keretében, a Nemzeti Múzeum falai között megnyílt Székátírás kiállításra.

 

A kiállítás 100 széket mutat be a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Székátírás nevű kurzusa anyagából. A kurzus tavaly lett 30 éves, Prof. Ferencz István Habil. DLA, építész indította el és azóta is szerepel az Építészeti Intézet tantervében. Az óra célja, hogy a hallgatók egy régi székből, kész bútoralkatrészekből új tárgyat alkossak: felmérik, szétszedik, majd újrafogalmazva összerakják azokat. A tárgyakat kézműves módszerekkel, saját kezűleg készítik szakoktatók segítségével. Az átalakítás függ az anyagtól, a formától, a gyártási technológiától és a kiindulási állapottól. A kiállítás célja, a sokszínű anyag bemutatásán túl, hogy felhívja a figyelmet a kreatív újrahasznosításra és a DIY lehetőségekre is.1

 

A tervezési folyamat előzményét Domokos Kázmér 2016/2017-es tanévében készült alkotásához kapcsolódó dokumentáció mutatja be: Az alkotó leírja a hozott széket, a választása okát, a történetét, a kinézetét és a technikai sajátosságait. Mellette láthatjuk az új széket. A többi kiállított műnél nem szerepel más, csak az alkotó neve, ha ismert. Nincs ismertető, se évszám, se egyéb adat, így a kiállítás lehetőséget biztosít szabadabb asszociációs és értelmezési lehetőségekre.

dscf0179.jpg

A sorokba rendezett alkotások nem körüljárhatóak. Alapvetően csak egy vagy két nézetből láthatók jól. Érdekes, hogy minden kiállítási darab fa anyagú. Nem ebből az anyagból készült az egész, viszont mindnél fa szék a kiindulási pont. Talán a könnyebb megmunkálás, a kézművesség eszméje miatt, vagy csak ilyen anyagot társítunk azonnal a szék fogalmához ma is.

 

A művek mind egyedi darabok, azonban bizonyos szempontok alapján kategorizáltam őket a könnyebb bemutatás és elemzés kedvéért. Természetesen ez nem teljes körű osztályozás, nem minden kreáció fér bele csoportokba. Végig tekintve a kiállításon egy szempontot minden alkotó figyelembe vett, mégpedig azt, hogy a leendő alkotás akar-e ülőbútor lenni vagy nem: A hallgatók egyik része székből széket, tehát az ülés funkcióját ellátó eszközt gyártott, még a másik részük valami egész mást. Persze született egy-két megoldás a kettő között is.

dscf0166.jpg

Sok szék látható, melyeknek egy-egy klasszikus Thonet vagy Thonet -stílusú szék volt az alapja. Közülök néhányat teljesen átértelmeztek, elvették funkciójukat, tovább hajlítgatták, redukálták őket. Szinte ”meghajlanak” a régi székek a mai kor és újjáalkotójuk előtt.

 

A design klasszikusok más műveknél is megjelennek: Például Tasnádi Gergely széke Alvar Aalto laminált fa székeinek rugalmas, íves, egyetlen darabból kialakított ülő-hátlapjait idézi.2 Kicsit távolabbi analógia, de két fa ülőke formájukban a Castiglioni testvérek zsámolyához hasonló. Bíró Imre fém hátlapos lécszékére pedig hathatott néhány, a 20. század  első felében készült modern bútor.

dscf0158.jpg

Néhány alkotás kisebb, de annál hatásosabb változtatáson esett át: brutális beton ülőlapot kapott, áthelyezték a szerkezeti elemeit, hullámzást imitáló ülést vagy különböző, dekoratív szineket kapott, így hangsúlyozva az egyes alkotórészeit. Különleges darab az a zöld ülőkéjű szék is, ahol a szín mintha lassan ’’átvenné a hatalmat’’ a natúr színű szék felett. Az első bal lábként beillesztett faág a természeti tér hódítása, de akár meghódítása is lehet. Akár a bútorkészítés három mozzanatát is szimbolizálhatja a mű.

 

Az alkotások jelentős része egészen eltávolodott a széktől, így születtek szoborszerű és használati tárgyakra emlékeztető művek. Rendkívül sokrétűen értelmezhető csoport ez: Például Berger Zsófia Anna szellemes alkotása, egy sámli, aminek lábai a skót duda sípjaira emlékeztetnek vagy a ’’tücsökké ’’ absztrahált – legalábbis bogárra hasonlító – klasszikus szék. A konstrukcióvá alakított vagy íves vonalak csoportjává redukált műtárgyak szintén ide tartozhatnak.

dscf0176.jpg

Érdekes, hogy egyes alkotók, mint Czakó Dorottya, funkciós tárgyból új funkciós tárgyat csináltak. Jelen esetben egy olyan egykerekű szállító eszközt, ami talicskára hajaz. Kérdés, hogy ez az eszköz működne is vagy csak utánozza a használati tárgyat. Persze ez felmerül a székek esetében is, hogy megfelelnek-e, egyáltalán meg akarnak-e felelni a szék alap ideájának és technikai feltételeinek.

 

Engem az is érdekelne, hogy mi motiválhatta az egyes alkotókat, milyen elképzelésük volt és ez vajon egybevág-e a végeredménnyel. Sajnos ezekről nem volt információ, de kárpótolt érte, hogy olyan kiállítást láthattam, ami maximális projekciós felületet biztosított a közönség gondolatainak. Örömmel venném, ha a jövőben is látható lenne ez a gyűjtemény, folyamatosan gyarapodva az újabb hallgatói munkákkal, a művészi sokszínűség bizonyítékaként.

 

A kiállítás 2017. október 12. – 22. között volt látható a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Ódry Emese

Forrás:
1. A kiállítás felvezetőszövege
2. Ódry Emese – A modern szék. Breuer Marcell és kortársai, Alapszakos szakdolgozat, ELTE BTK, 2016.

 

 

A mappában található képek előnézete Székátírás kiállítás, MNM